Egyre többen

Hetek óta mást sem csinálunk, mint számoljuk a halottakat, és jó, ha nem a halottainkat. Igyekeztem elkerülni, hogy ezt kelljen csinálni, egy nyikkanást sem említettem a Don Giovanni-film kapcsán, hogy a Commendatore, John Macurdy egy hónapja még vidám, 91 éves úr volt…

Tegnapelőtt, mikor a Don Giovanni ment a tévében, még nem lehetett tudni, hogy a film és a lemez egyik fontos közreműködője, a korrepetitor és csembalista Janine Reiss is meghalt. 99 évesen (ha hihetünk a dátumnak, mert különös módon a születésénél mindig csak az évszámot mondják, a napot, hónapot nem), gazdag és mégis csöndes élet végén. Néhány lemez maradt utána, Mady  Mesplét (+ 2020 május 30) kíséri egy dalalbumon, Régine Crespin (+2007) vagy Boris Christoff (+1993) mögött is ott ült, dolgozott Maria Callasszal (+1977) is, annak párizsi korszakában. Mégis a csöndes közreműködése volt igazán érdekes, egy időben alig jelent meg olyan francia operalemez, amelyen ne dolgozott volna, akár zenei rendezőként, akár korrepetitorként, tanácsadóként vagy nyelvtanárként, kiejtési felügyelőként. Ismerte a stílust, tudta, hogyan kell megszólalnia egy francia operának, évekig dolgozott a párizsi Operában, míg Solti el nem csábította Chicagóba tanácsadónak. Jessye Norman (+2019) Carmen felvételén is ő volt a zenei és nyelvi tanácsadó. A nyolcvanas évek legvégén nagy-nagy dobásnak szánták a lemezt, aztán nem robbant akkorát, de a felvételek során dokumentumfilmet is készítettek, így legalább maradt mozgókép is Janine Reissről.