Skót gitár

Abban biztos vagyok, hogy a kép Edinburgh-ban készült, és ha jól emlékszem, ott, ahol az ifjú Renton a Trainspotting elején nekirohan az autónak, megáll, elmosolyodik, és ezzel utol is érik a rendőrök.

Ennek megfelelően az ifjú, aki gitárral áll, skót. Félig skót, félig japán, Sean Shibe a neve, és a múlt hónapig nem is hallottam róla. Nem dicsekvésből mondom, mert nem is lehet vele dicsekedni, ráadásul körülbelül ez volna a foglalkozásom, hogy halljak a zenészekről, de a gitár egy kicsit bonyolultabb műfaj. Akik elég idősek, ismerik ezt a szerencsés állapotot, mármint nekünk, közönségnek szerencsés: elfogy a kapacitásunk. Mi ezt a zongoristákkal tapasztaltuk meg, annyi jó, még jobb és nagy pianista között éltünk, hogy egy sereg jó és még jobbra már nem jutott figyelmünk.

A gitár esetében az a különbség, hogy már eleve korlátozott az érdeklődés, egyet-kettőt-hármat tud értékelni a világ, leginkább azokat, akik mögött áll egy lemezkiadó, akinek a fényképei megjelennek itt és ott. A gitárművészek megítélése amúgy is bizonytalan, vagy legalábbis bizonytalanabb, mint az egyéb hangszereseké, van, aki Narciso Yepest a valaha élt legnagyobbak között tartja számon, mások a legmagasabbra kapaszkodott törpék közé sorolja.

Ami Sean Shibe-ot illeti, a Gramophone nagy karantén koncertjén egy kissé lelőhetetlennek tűnt, aztán, amikor láttam, hogy ő a folyóirat következő címlapsztorija, már értettem: nem biztos, hogy ő akart annyit játszani, vannak egyéb szempontok is. Mindenesetre most itt van ez a fiú, még nincs harminc, öltönyben van, de abban is aludt, vagy mi, szóval gyűrött, hallgatja az ember, élvezi a hallgatói szabadságot, hogy a viszonyítások nem korlátoznak, ugyan ki tudja összevetni a skót lantmuzsikát bármivel is.

Ha van mit mivel összevetni, ha Shibe Bachot játszik, akkor azért hm, hm.