Az köztudomású, vagy legalábbis nem valami új okosság, hogy a keresztény ünnepek Európában rátelepedtek a meglévő pogány rítusokra. Egyszerű fogás, bólogat a történelem maga, volt folytatása is, amikor alkotmányunk ünnepét augusztus 20-ra, Szent Istvánra tették (megjegyzem, ez csak a magyar Szent István, a világban inkább Szent Bernát napja). Karácsony a téli napfordulóra esik, ami azt jelenti, hogy Szent János pedig a nyári napfordulóra, hiszen az ő születésnapját már Jézuséhoz viszonyítva határozták meg, fél évvel volt idősebb.  Hogy az egész miért csúszott még három napot, arról sejtelmem sincs, de talán nem lehetett minden szent mellé egy csillagászt állítani. Mondjuk így is van még egy nap különbség Jézus és Szent János között, december 25 és június 24, de ne legyünk kicsinyesek.

Az egész azért kezdett el foglalkoztatni, mert ma van A nürnbergi mesterdalnokok bemutatójának évfordulója, 1868-ban ezen a napon… De miért ezen a napon? Johannistag, amiről annyit énekelnek, 24-én van. Igaz, sokat énekel Hans Sachs a virágzó orgonáról is, pedig annak elvileg májusban már el kellett volna hervadnia, de talán Wagner maga nem volt nagy botanikus. Vagy közbejött a globális fölmelegedés.

A kérdés tehát az, hogy Wagner egy kicsit vissza akart térni a pogány rítusokhoz, úgyis hamarosan belekezd majd a pogány bibliába, A niebelung gyűrűjébe, hát nem a szent névnapjához alkalmazkodott, hanem az égbolthoz. Vagy egyszerűen csak ez a nap esett szombatra, másnap még ki lehetett heverni a nagy, szent, német művészetet?