Idegenek a poéták között

Szép ötlet a Poets’ Corner a Westminster Abbey-ben, hogy egy nemzet gyűjtse össze a költőit a főtemplomban. Nem kell keresgélni őket, ha valaki anglomán, akkor egy füst alatt letudhatja a tiszteletadást. Csak hát már kiindulni sem volt honnét, a leghíresebb angol költők nincsenek itt, Shakespeare Stratfordban van, Shelley és Keats Rómában. Byron eltemetését maga az apátság tagadta meg, ilyen szörnyű alak nem kísérthet a többiek között. Hát így nehéz. Talán ezért is temettek egyszerű híres embereket is oda, akik nem írtak verseket, vagy legalábbis nem ezért szeretjük őket, mint Laurence Olivier-t. Vagy Dickenst. Vagy Handelt, akinek sírjára nem csak egész alakos mását helyezték el, de a Messiásból egy áriát, az I know that my Redeemer liveth kezdetűt. Nem véletlenül. Az áriát istenbizonyítéknak is szokták mondani, ha valamiről ennyire szép zenét lehet komponálni, az nem lehet nem létező.

Nem nagyon gondolkodtam rajta, de azt mondtam volna magamtól, hogy Handel és Dickens között aztán tényleg semmi kapcsolat nincs, leszámítva a végső nyugvóhelyet, ám valamelyik nap a Dombey és Fiát olvasva kiderült, hogy mekkora a tévedés. A regény egyik szereplőjének, Chick úrnak megvan az a kellemetlen szokása, hogy folyton dudorászik magában, időnként a legrosszabb pillanatban tör ki belőle egy dallam, mondjuk épp a sógornője halálos ágyán jön rá a parampaparam. De Dombey úr szertartásossága és ünnepélyessége még benne is megfagyasztja a szuszt, nem annyira, hogy ne dudorásszon, de egy keresztelő utáni kedélytelenkedés olyan magas fokú, hogy ő is a Saul gyászindulóját kezdi el fütyörészni.

Persze, ebből rengeteg következtetést lehet levonni, legfőképpen az, hogy Handel oratóriumai a 19. században is elevenek voltak, hogy folyamatos volt az angol oratóriuméneklési hagyomány, Handelt nem kellett úgy újrafölfedezni, mint Bachot. Vagy hogy a Sault fölidézni nem számított sznobisztikus tettnek, Chick úr nem az az ember, aki a műveltségére büszke volna, nincs is neki olyan, de Handelt ismeri. Legalábbis jobban, mint én, bár azóta pótoltam a pótolhatót.