Nemcsak nyitva a Szépművészeti Múzeum, de kiállítás is van benne. Nem nagy, de épp elég, rajzok és metszetek. És nem kényszerkiállítás, "az adott helyzetre való tekintettel", hanem előre tervezett, teljes értékű, Dürer és kora.
Kukucs, mondja a halál a fa mögül. Kukucs, szép fiatalember. Horgold csak a pillantásod a határozott állú asszonykáéba, tégy úgy, mintha nem vennél észre. Mintha nem az járna a fejedben, hogy a te szegycsontod milyen szépen meg van rakva izmokkal, az asszonykáé meg milyen szépen meg van rakva keblekkel. Az enyém csont meg bőr, mégis én vagyok az erősebb. A fiatalokért eljövök tavasszal, az öregekért eljövök ősszel. Nem marad belőletek, csak a képetek. Jövőre új emberek sétálnak a lugasban. De azok is mind az enyémek. Kukucs? Inkább ipi-apacs. Nem tudsz elbújni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.