Az a furcsa, hogy emlékszem Kerényi Tünde Sára születésére. Illetve nem is annyira furcsa, mert ő operai gyerek, apja és anyja az óbudai Zichy kastélyban előadott Agrippina alkalmából talált egymásra. Ahogy illik, félig apja, félig anyja a leány, a vezetéknevét Kerényi Miklós Gábor, a keresztnevét Frankó Tünde után kapta. A Miklós név kimaradt, némileg növelve a homályt, hogy a családban mi számít keresztnévnek és mi vezetéknek, de azért érthető a dolog. Amikor született, talán a Don Carlos ment az Operában. Én még őszinte újságíró voltam, vagy legalábbis jól nevelt, így aztán a jobb hátsó földszinti bejárásnál (akkoriban visszérpáholynak hívták az ott ácsorgó szakmai és potyanézők miatt), amikor Kerényi Miklós Gábor is odajött, gratuláltam a kislányhoz. Hogy hívják? Tünde Sára, mondta a boldog apa, és elkezdte a fejét ingatni jobbra-balra, miközben halkan énekelni kezdte: Tünde-Sára, Tünde-Sára. Tudom, hogy nem ez a szó az, ami az embereknek Kerényi Miklós Gáborról eszébe jut, de kifejezetten bájos volt.  

És most, hogy forduljon a kör, vagy a spirál megint a kiindulópontjához érjen, minimum egy körrel feljebb, beljebb, tovább, Kerényi Tünde Sára nevét látom az Agrippina színlapján. Ő a Händel-opera rendezőasszisztense. Szegeden, de szabad téren.

Szép, kerek történet. Ennél kerekebb már csak akkor lehetne, ha nem zuhogott volna az eső, és meg tudják tartani az előadást.