Moholy tolla

Amikor először olvastam arról, hogy Moholy-Nagy tervezte a Parker 51 nevű tollat, elégedetten bólogattam. Ez a design, mint művészet, tökéletesen anonim, így aztán mindenféle őrültséget ki lehet találni. Senki nem tudja, ki tervezte a fülhallgatóját, a telefonját, a tévéjét, így aztán azokra is mindenféle érdekes dolgot ki lehetne találni. De hogyan tervezte volna már Moholy a töltőtollat, ami mégis speciális tudást igényel, leginkább azért, kijöjjön belőle a tinta, mégse csöpögjön. Meg aztán: ’51. Moholy 1946-ban halt meg.

A jelek szerint azonban fölösleges hitetlenkedni. Nem mindenhol említik Moholy-Nagy nevét, de az igazi tollőrültek számára egyértelmű, kinek kell hálásnak lenni. Az 51 is becsapós szám, nem a gyártás évét jelöli, hanem a Parker gyár fennállásának évfordulóját. A toll maga akkora siker volt, hogy a reklámokban sajnálkozni kellett (és lehetett), akkora az érdeklődés, hogy van, akinek várnia kell rá. Könnyű fölismerni egyébként a modellt, a toll teste szinte ráfolyik a hegyére, beburkolja, szép, áramvonalas, elegáns és jól fogható.

Pedig az 51-es drága toll volt, annyira, hogy státuszszimbólummá vált. A Parker cégnek külön kellett a töltőtollhoz kupakokat gyártani (az eredeti ezüstből volt, de utóbb aranyozottat is készítettek), hogy a nagyra törő hivatalnokok a szivarzsebükbe tehessék a toll nélküli kupakot, jelezve, hogy van itt múlt és anyagi megalapozottság.

Évekkel később megújult az 51-es Parker, de csak technikai értelemben. Az eredeti modellek gyártását 1972-ben hagyták abba, de csak átmenetileg, 2002-ben jött a special edition, gondolom, még vár ránk néhány megújulás. Amíg töltőtoll lesz a világon… Hát, ez az.