Nézem az Alan Parker nekrológokat, nyilván hasonlítanak, egy embernek egy élete van, de az elég érdekes, hogy melyik az angol rendező másik filmje. Mert jó, ő rendezte az Evitát, az nekünk különösen fontos, hiszen itt forgatták, és megtanultuk, hogy a harmincas évek Buenos Airesében is volt ÉLELMISZER – CSEMEGE, bár utólag eléggé úgy tűnik, hogy pont a nagy dobás nem vált be, Madonna végül nem tudott akkora musical-királynő lenni, mint kellett volna. De mivel lehet még Parkert azonosítani. A címek alapján: Meghalt Alan Parker, az Evita és A fal rendezője. Meghalt Alan Parker, az Evita és az Angyalszív rendezője. Meghalt Alan Parker, az Evita és az Éjféli expressz rendezője. Talán ennyiből is látszik Parker legnagyobb előnye, a kiszámíthatatlansága, mintha nem ugyanaz rendezte volna ezeket a filmeket. Vagy ha nem kiszámíthatatlanság ez, akkor szakmaiság, sohasem alanyiak a filmjei, vagy ahogy mondta: nem az ő filmjei, hanem egy csapaté.

Az eredeti kérdésre visszatérve: magamtól azt mondanám, hogy Alan Parker a Madonna és a Fame rendezője. Tudom, hogy a Fame nem lett nálunk akkora robbanás, talán moziforgalmazásra nem is került, művészeti főiskolások nőnek föl, nőnek bele, vagy növik ki a választott pályát. De csupa szabadság, ami most épp elég érdekes téma nálunk is, csupa pezsgés, fiatalság, remény. Meg röhögni is lehet, a kövér lányon, aki azzal felvételizik, hogy együtt utazik a liftben két híres emberrel. Még mindig, most vannak a harmadikon. Most a tizediken.  

A végén inkább fölveszik.

Arra gondolok, hogy ez is egy érdekes pálya, nem hiszem, hogy van olyan ember, akinek minden Alan Parker-film tetszik. De nem hiszem, hogy van olyan, akinek legalább egy filmje ne tetszene.