Nem tudom, lehet-e, illik-e tudni, mi az a Lambretta. Én biztosan nem tudtam, amíg a tévében nem láttam, egy vasárnap délutáni műsort a kismotor életéről és haláláról. Valaha erős és tehetséges vetélytársa volt a Vespának, amikor a szegény Olaszországban az emberek még nem engedhettek meg maguknak autókat. Aztán Olaszország meggazdagodott, a motorpiac még telítettebb lett a japán márkák miatt. Innocenti úr, a Lambretta atyja elhalálozott, az üzletet a fia vette át, aki inkább a Mini olasz változatait próbálta meghonosítani, nagyon hamar fejre is állt vele, mármint a meghonosítással, nem az autóval. A Lambretta története véget ért, ma gyűjtők kedvelt darabjai, néztem az árakat, milliós tétel.
Közben azért reklámban létrehozták ezt a Lambretta twistet, mai szemmel nézve elég szabályos, régi vágású (hiszen régi is) videóklip, reklámnak, persze, hosszú, nem lehetne beleszuszakolni a reklámblokkba, mégis fölveti a kérdést, hogy ez a fajta reklám miért is fáradt el. Úgy értem, amikor szabályos slágerdallamokra írnak reklámszövegeket. Elvben ez a leghatásosabb forma, a zenével és a szöveggel mindkét agyfélteke foglalkoztatva van, jobban rögzül a mondanivaló. Régebben nálunk is ment, hirtelen az Ultra-dal jut az eszembe, de biztosan van egyéb példa rá. A lényeg, hogy Lambretta már rég nincs, de a twist megmaradt, a hirdetés néha hosszabb életű, mint a termék.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.