Tegnap volt vagy lett volna, ezt soha nem tudom eldönteni, nyolcvanéves Gregor József, ilyenkor már vigasztaló a kor. Ha élne, se énekelne már. Vagy ki tudja, nem volt félénk ember. És nem csak arra gondolok, hogy itthon már világsztár volt, de többé-kevésbé másutt is, amikor kiment próbát énekelni a Metropolitanbe. Fölvették. De arra is, hogy odaállt Pomádé királyt énekelni, és nem csak énekelni, de vetkőzni is, hogy végigment alsónadrágban az Erkel színpadán, mint valami divatbemutató hőse, széles mosollyal, lógó húsokkal, bőrökkel, mert ez volna a történet lényege, a hatalom megalázása, hát itt nem fog ebből elsikkadni semmi.

Eszemben sincs utólag nagyobb énekesnek mondani őt, mint volt, és nem csak azért, mert nem kell őt hova növeszteni, nagy volt ő magától is, csak sajnálok mindenkit, akinek nem adatott meg a Gregor-élmény, és azt hiszi, hogy Pomádé király olyan, mint… Haha, nem mondok nevet. Leszámítva az ő nevét, nyolcvanszor. Gregor József, Gregor József, Gregor József, Gregor József…