Tudom, hogy az aktív pihenés az értelmes és hasznos, de én szeretem ezt az értelmetlen agymunkát. Napokig azon gondolkodni, amit vagy megoldottak már régen, de ha nem, akkor is mindegy, finoman szólva sem a mi gondunk. Mondjuk a dolgok grammatikai nemváltozásán. Azon, hogy ha a latin nyelvekben a nap hímnemű, a hold nőnemű, akkor a tenger miért fiú olaszul és miért lány franciául. A kérdés nyilvánvalóan nem olyan, hogy minél többet töri a fejét rajta az ember, annál közelebb kerül a megoldáshoz, ennek megfelelően ki is szorítja a fejből a La mer, Charles Trenet dala. Ebben viszont mindig van valami ijesztő, legalábbis amióta láttam a Szkafander és pillangó című filmet, amelyben az élet császárát játszó Mathieu Amalricet nyitott sportkocsijában agyvérzés éri, miközben ez a dal szól, és attól kezdve csak az egyik szemhéjával tud pislogni és kommunikálni.
Lehet, hogy mégis hegyet kellene mászni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.