Vihar volt a tengeren, és Velence közelében erről a viszonylag természetes jelenségről ki más is juthatna az ember eszébe, mint Vivaldi. Az ő két (legalább kettő, én ennyit ismerek, de van több is) Tempesta di mare címet viselő concertója. Nem ritkaság, nem kell hozzá zeneileg műveltnek lenni, az egyik fuvolára íródott, és a fuvolisták hálásak, viszonylag gyakran játszanak Vivaldit, a másik meg az opus 8 sorozatban van, a Négy évszak szomszédságában, néha tovább ugrik a lemezjátszó. Egyébként hasonlít is a két mű, Vivaldi alapélménye hasonló, mélyvonósok zuzogása, az első tétel hirtelen félbeszakadása, most mi lesz?   

Voltaképpen azt nem értem, hogy a vihar miért szűnt meg a természettel és Istennel való kommunikáció lenni. Beethoven még beszélte a zivatar nyelvét, Rossini még tudta, mit fütyül az orkán, aztán elveszítették a zeneszerzők a kapcsolatot, ha hallottak valamit, az leginkább a zaj volt. A többi néma tombolás.