Az internet óta másként olvasunk. Nem fejest ugrunk egy könyvbe, elmerülünk, és egy óra múlva kiemeljük a fejünket a sorok közül, hanem marad valami folytonos készenlét, ha ismeretlen szó, ember jelenik meg, kitt-katt, mit mond róla a Google. Paul Auster regényében, a Brooklyni balgaságokban például az egyik szereplő azt mondja a volt férjéről: tisztára olyan volt, mint Victor Manure. Jó, jó, olyan volt, de az mit jelent? Ki az a Victor Manure? Gyors keresés, és kiderül, hogy sajtóhiba, nem az első a könyvben, Victor Manure nincs, csak Victor Mature. Film- és musicalszínész, olasz-amerikai, valaha Maturi volt a család neve. Engem leginkább Chris Noth-ra emlékeztet, a Szex és New York Mr. Bigjére. Majdnem nagy sztár, de azért hozzánk nem jutott el a jó híre. Auster kiesett a kézből, amit nem érdemelt, megnéztem a magyarul A palást címet viselő film előzetesét, Jézus köpenyéről szólt, amit megszerzett a Marcellus nevű Richard Burton, hogy aztán elszánt arccal induljon meg a vesztőhelyre tettéért. Ennek a folytatása a Demetrius és a gladiátorok, a címszereplő Victor Mature, (nem a gladiátorok, hanem Demetrius). Amíg néztem, elég szerencsétlen az egész, de látszik, hogy sokat merítettek belőle A gladiátor alkotói, karddal püfölik az afro-rómaiak az olasz-amerikait, aztán jönnek a tigrisek, és látszik, hogy Demetrius piros alsónadrágot visel a szoknyája alatt.   

Ami Mature-t illeti, az benne a szép, hogy nem volt megszállott színész, negyvenhat évesen úgy érezte, hogy épp eleget keresett ahhoz, hogy hátralévő életében csak a lábát lógázza, és ezt meg is tette. Volt éppenséggel érzéke az öniróniához, amikor egy előkelő klubba nem vették föl, arra hivatkozva, hogy „csak egy színész”, azt felelte: nem vagyok színész, és ezt hatvannégy filmmel tudom bizonyítani.