Perlmanről Heifetz jutott az eszembe, Heifetzről Ojsztrah, Ojsztrahról Komlós Péter – mindjárt elmagyarázom. Perlman nagy Heifetz-rajongó volt, nyilván ha az ember elég jó, akkor ezt is megengedheti magának. De Heifetzért tényleg jó, ha valaki ismert hegedűs is rajong, mert a legfélreismertebb 20. századi zenészek közé tartozik, azt hiszik, hogy csupán egy őrült perfekcionista volt, aki a tökéletességet és a hibátlanságot kergette (egyébként sikeresen), de szíve, az nem volt neki. A hideg hegedűhangot róják föl neki, valami jeges profizmust – jóllehet Heifetzet már eleve csak hangfelvételekről ismerjük, és a régi rögzítési technika nem tett jót a hegedűhangnak.

Most mindezt félretéve: Perlman nem csak elbeszélésekből vagy koncertekről ismerte Heifetzet, hanem elő is játszott neki. Lalo Symphonie espagnole című művét, ami egyébként Heifetznek is kedvelt és sikerrel játszott darabja volt. A kis Perlman eljátszotta, Heifetz bólintott, aztán a tanárja már terelte is volna el a gyereket, nem lehet a nagy ember idejét a végtelenségig igénybe venni. Na, na, na, na, na, ne tessék annyira sietni, mondta Heifetz, és elkezdett skálákat kérni Perlmantól. Az utóbbi azt mondja, szerencséje volt, bár ez nyilván több annál, de hogy az első tanára, aki orosz volt, nagy hangsúlyt fektetett a skálákra, hogy szépek legyenek, tiszták, pontosak, szóval a gyerek átment a vizsgán, Heifetz meg volt elégedve.

Erről jutott eszembe Komlós Péter, aki egyébként szintén nagy Heifetz rajongó volt. Egyszer összefutottunk a Kristóf téren, tél volt, én futásból mentem hazafelé, ennek megfelelő lengeséggel, ő irhakabátban, majd megfagytam, de nagyon élveztem a beszélgetést. Szóba került Heifetz is, és akkor mondta Komlós Péter, hogy ő nem érti, ha Heifetz két húron játszik, elvben ugyanaz a vonónyomás nehezedik mindkét húrra, és mégis pontosan lehet hallani, melyik szólamot tartja Heifetz fontosabbnak. Szóba került Ojsztrah is, hogy látta tanítani, egy körülbelül nyolcéves kislányt skáláztatott és javítgatta a hamis hangokat. Nem bírta ki, és megkérdezte: tényleg ezt a munkát egy Ojsztrahnak kell végezni? Nincs erre szaktanár, hogy Ojsztrah csak a legvégén, az interpretációs finomságokat tanítaná a növendékeknek? De Ojsztrah azt mondta, ez a legfontosabb része a tanításnak, az alapok lerakása, ha ez rendben van, akkor a többi már a növendéken múlik.

Orosz iskola, mondanánk, de a tanítvány azt viszi tovább, többnyire, amire őt tanították. Heifetz mestere pedig Auer Lipót volt. Akkor magyar iskola?