Az a baj Örkénnyel, hogy nem lehet csak úgy abbahagyni. Valahol külföldön, egy ottfelejtett könyvből elkezdtem olvasni a Glória című kisregényt, és muszáj volt befejezni. Már itthon. Aztán muszáj volt folytatni, akkor már fussuk át újra a klasszikusokat, a Tótékat, a Macskajátékot, a „Rózsakiállítás”-t, és feltűnt valami, ami eddig nem, pedig becsszó, hogy olvastam azelőtt is a Macskát. Nem valami nagy jelentőségű dolog, csak annyi, hogy Csermlényi Viktor tenor, és mégis nagy Borisz alakításáról beszélnek a kisregényben. Meg egyébként is mondják, hogy most Borisz egy híres olasz tenor, de hol van ez Csermlényitől. Szóval Örkény azt hiszi, hogy Borisz Godunov tenorszerep, pedig legjobb esetben is bassz-bariton. Megjegyzem, én Csermlényit is mindig mély hangú bölömbikának képzeltem, de abban nem lett volna igazam.
Emiatt biztosan nem lehet meg nem szabad belejavítani Örkénybe. Meg nem is kell. De azért tudjuk, amit tudunk.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.