Készülök megnézi a Barta Tamásról szóló filmet, bár tudom, hogy a régi dalokkal vigyázni kell. Épp tegnap olvastam egy nagy, lelkes beszámolót Szörényi Levente második szólóalbumáról, hogy az mekkora csoda volt, van és lesz. De hát inkább csak volt, egy korai kísérlet a világzenére, népdalokat írni a napi jelenségekre válaszul. Már akkor is kicsit furcsa volt, ma nagyon furcsa, mondjuk a Hej, barátom című szám, Szörényi énekel, Gryllus Dániel tárogat rajta, a szöveg, a bölcs utolsó versszak meg azt mondja, hogy sietnek az úton az emberek, és hej, barátom szaladnál előre, de „két pej lovad egy fenékkel soha meg nem ülheted". Nem értem, akkor (ha volt még sanzonbizottság), miért nem tűnt föl senkinek, hogy Szörényi egyszerűen rosszul használ a szövegben egy szólást. Az egy fenékkel két lovat nem a sebességre vonatkozik, hanem azt jelenti, hogy egy ember nem láthat el két egész embert kívánó feladatot. Két pej ló, ha hátasként alkalmazzák, nem megy gyorsabban, mint egy pej ló, hacsak nem váltóban használja őket valaki – akkor viszont egy fenékkel is meg lehet ülni őket.

De nem erről akartam beszélni, hanem Barta Tamásról, és a filmről, Siess haza, vár a mama, amire készülök. És nem csak Barta miatt készülök, de Miklós Tibor miatt is, aki valaha azt mesélte, hogy ő is készült Bartára. Hogy kitalálták: musicalt írnak az Amerikában agyonlőtt LGT gitáros életéről, mi történt ott és mi történt itt. Csak meg kell írni, talán valami számot hozzá, de Bartának magának is vannak dalai, jól újra lehet hasznosítani azokat. Elkezdte felgöngyölíteni a szálakat, elment azokra a helyekre, ahová Barta is járt (még itt, Magyarországon), és egyszerre azt vette észre, hogy mindig ugyanaz az autó jön utána az utcán. Ez ment egy héten át, akkor fölhívta azokat, akikkel kitalálták a musicalt, hogy á, köszönöm szépen, meggondoltam magam. Inkább nem írok Bartáról musicalt. Két nap múlva az autó eltűnt mögüle.

Hátha a filmből kiderül, nem is az, hogy mi történt, de legalább az, hogy mitől kell félni.