Régóta foglalkoztat, hogy vajon mikor és miért vált a feltalálás anonimmá. A feltalálókat alapvetően mindig boldogan ünnepelte az emberiség, Edison valamikor nagy hős volt, és mindenki megtanulta az életrajzát, bár ma már csak arra emlékszem belőle, hogy a vasúton dolgozott gyerekként, megfázott, és elveszítette a hallását. Lehet, hogy ez sem így volt.

Mindenesetre Edison bizonyos mértékig felelős a feltalálók azonosíthatatlanságáért, hiszen ő maga minden nála, a gyárában feltalált dolgot sajátjaként szabadalmaztatott. Meg a világ is bonyolódott, nem érthet valaki mindenhez, így aztán ülünk a lakásban, és csak ámulunk, hogy semmiről sem tudjuk, ki találta föl. Tűzhely, hűtőgép, légkondicionáló, filctoll, erősítő, CD-játszó, mp3, mobiltelefon, tévé, videó, fényképezőgép. Köszönjük, köszönjük, de kinek?

Csak azért érdekes az egész, mert most végre van valaki, konkrét személy, akiről tudom, mit talált föl. Sajnos csak azért, mert épp meghalt a hónap közepén. Robert Gore kísérleteinek következménye a Gore-Tex, az a különös anyag a sport- és egyéb cipőkben, amitől nem áznak be. Hosszú nevű vegyületekkel kísérletezett, és az egyikről bebizonyosodott, hogy porózus a szerkezete, de annyira picik az anyagban a lyukak, hogy csak a pára jön ki rajta, a vízcseppek már nem férnek be. Vagyis szellőzik, de nem ázik át. Nem tudom, rögtön rájött-e, mekkora kincs ez. A Gore-Texet a hetvenes évek elején szabadalmaztatta, és 1976-ban jelent meg a piacon az első Gore-Tex sátor. Utána jött a felsőruházat és a cipő, először csak szabadtéri sportolóknak és túrázóknak, azóta városi patkányoknak is, végül is az eső mindenütt esik.

Ennyi a történet, az anyag maga rengeteg pénzt hozott, és fölhasználását föl kell tüntetni apró címkéken, így Gore neve mindenkinek ismerőssé válhatott, aki olvassa a címkéket. El lehet képzelni, mennyi pénzt hozott a találmány, ha Robert Gore úgy 30 millió dollárt adományozott egykori egyetemének.

Ezért sem találok föl semmit. Hogy aztán a nagy pénz a jogi karnak menjen? Szó sem lehet róla.