Nemcsak a Trefortba jártam (akkor még Ságvári), de ismertem is Sipos Pált, aki most körülbelül a legcsúnyább két szó, amit ki lehet mondani ifjúsággal és tanítással-neveléssel kapcsolatban. Akkor még tanárjelölt volt, de rajongtak érte a tanítványok, ennek megfelelően én utáltam, de minden alap nélkül – engem nem tanított. Egyszer helyettesített angolórán, most is emlékszem egy szóra, amit tőle tanultam meg: farthing – fitying. Annyira meg volt döbbenve, hogy „nem tudjátok, mi a fitying?”, hogy nemcsak a szó maradt meg, de a tanítója is.  

Csak azért mondom, mert ebből talán sejthető, hogy nagy, nagy tanári tehetség veszett el benne. Amit nem is tagadnak el a róla szóló Visszatérés Epipóba című filmben. Tegnap játszotta az HBO, de még fogja, aki szeret szörnyülködni, annak ajánlom, tényleg lehet min. De fontos tudni: nem az igazság győz, amikor fölidézi a gyermekmolesztálásokat és megalázásokat, az inga megint csak leng, és nincs neki nyugvópontja, ez sem igaz, az sem igaz. A magam részéről még kellemetlenül is érzem magam, mintha Oláh Judit túlszerepelné a saját filmjét, mintha bosszút akarna állni, hogy nem vették észre a szendrői táborban, hogy a Közepes nevet kapta (egyébként nem a közepessége miatt, hanem mert három Judit közül ő volt a középső).

Ez a legkevesebb, rémesebb tettei is voltak Sipos Pálnak.

Úgy emlékszem, az iskola könyörgött neki, hogy maradjon ott a jelöltség után tanárnak, sejtelmük sem volt, hogy épp a rókának könyörögnek, hogy segítsen fölnevelni a kiscsirkéket. Nyilván ez az a kérdés, ami a leginkább érdekes: hogyan lehetne megelőzni a bűn ismétlődését. És ma már nem is értjük a szülőket, ránéz valaki a régi filmrészletekre, egy félmeztelen, kisnadrágos pasas magyaráz az öltözködő gyerekeknek – hogy nem vették észre? De hát ez így nem volt a közgyanakvásban, a bizalmatlansági rendszer nem állt készen arra, hogy az ilyesmit kiszúrja. És nemcsak nálunk van így, másutt is átcsúsztak a jónak látszó, de kétes szándékú tanárok a szűrőkön. Ma nem teheti egy tanár a gyerek vállára a kezét anélkül, hogy ne emelné föl valaki a szemöldökét. Most jobb?

Könnyen beszélek, engem nem ért tanári inzultus, ami ért, alsóskori pofonok (még egy másik iskolában), azt könnyen és már régen megbocsátottam. Szóval könnyű Bereményi Gézát idézni, a Cseh Tamás-dalt, Ács Mari a címe. „Az összes iskolákat, tanári tébolydákat, az összes tévhitet, mit belénk verni mert százezer vén bolond, kit tönkretett a gond, kiknek most megbocsátani kell”. Mi mást tehetnek a tönkretettek, mint megbocsátanak? És remélik, hogy egy párhuzamos életben egy párhuzamos osztályba kerülnek, ahol valaki unalmas alak tanít angolt és magyar nyelv és irodalmat. Legfeljebb nem tudják majd, hogy mit jelent a farthing szó.