Egyáltalán nem akartam tegnap Tarantinót nézni. Egész más volt a vágyam, Hámori Ildikó a Pilátusban, sok szépet mondtak róla, és körülbelül jogosan. Duna tévé, Szabó Magda, aki, az Abigél óta tudjuk, bírja a tévéváltozatosítást. Látható a jó szándék, meg is próbálták frissíteni a történet környezetét, van benne mobiltelefon meg internetes híroldalak, pedig az eredeti regény 1963-ban jelent meg. De hát a problémák örökkévalóak, mit csináljunk az öregekkel, akikkel együtt kell élnünk, de csak zavarják a köreinket, szegény Lear királlyal is ez a baj.
Ilyenkor szokás Váci Mihály lassan egyetlen köztudatban maradt sorát idézni: a jó szándék kevés. Belealudtam. Arra ébredtem, hogy Brad Pitt megy a lehúzott ablakú kocsiban, a ma már legendássá lett szerelésében, Champion feliratú póló, sárga hawaii ing (csak nevében hawaii, egy Senshi nevű cég gyártja), farmer, Minnetonka mokaszin. A ritka élmény: elkapcsolhatatlan. Végig kell nézni, és örülni az igazi hollywoodi álomnak, hogy hiába gondolta Aquinói Szent Tamás is (ha jól tudom), hogy a múltat még Isten sem tudja megváltoztatni, mert Tarantino megpróbálta. Sikerült is neki, talán vannak, akik ma azt hiszik, hogy Hitlert merénylők ölték meg egy kis, francia moziban, Sharon Tate-et viszont nem ölték meg a merénylők 1969 augusztus 9-én. Ha valaki ma fölvesz egy Champion pólót sárga inggel, nem Brad Pittnek képzeli magát, ahhoz egy pár dologra még szüksége volna, és nem csak a mokaszinra, csak ebben hisz: lehet szebb múltat is teremteni. Tehetség nem árt hozzá.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.