Turista lettél a saját hazádban – énekelte valaha D. Nagy Lajos elítélőleg, de most, hogy más hazájában nem lehet az ember turista, marad a saját. És élvezetes, hiszen minden, ami nyitva van, kong, oda lehet férni, vagy ez így sem fejezi ki jól a helyzetet. Egy hétköznapi délután a Mátyás-templomban csak egy leányka van, aki beengedi az embert, és szól, hogy fertőtlenítsen. Egyébként minden üres, de hiába üres, így is olyan pici a templom. Végre megértem, miért mondta azt (még egy felújítással korábban) az osztályfőnököm, hogy ugyan, Mátyás-templom, hát az egy mézeskalács házikó, bár ő nem a méretekre gondolt, csak a festésre, azt hiszem.

Nem is ezen ámuldozok, hanem III. Béla síremlékén, ami, persze, nem eredeti, de nem is nagyon tesz úgy, mintha az volna, csak a formát őrzi, a hanyatt fekvő királyi párt, lábuknál kutya. És az ember kénytelen arra gondolni, hogy vajon miért nem nagyobb sztár az árpádháziak között III. Béla. Leginkább azt lehet tudni róla, hogy IV. Bélánál idősebb, meg az írásbeliség bevezetése is mintha hozzá kötődne, de régen is kellett érettségizni. Közben meg sikeres uralkodó, ő maga a legjobban kereső királyok közé tartozott a maga korában, jó házból való nőket vett feleségül, és ha tényleg ő fekszik a sírban, még testileg is figyelemre méltó jelenség volt, 190 centi. Az arca meg egyes feltételezések szerint a Szent László herma eredetije, a tekintete királyi, mondjuk nem tudom, mi mást írhattak volna róla.

Tudom, vannak, akik szerint nem is ő van a saját sírjában, hanem Könyves Kálmán, de azért hogy pont egy óriást nevezzen az utókor sántának és púposnak, az mégsem nagyon valószínű. Volt idő, amikor III. Richárdra is azt mondták, hogy nem is volt szörnyeteg, csak az utókor púposította, de azóta előkerült a csontváz, és van benne egy csúnya kanyar. Fogadjuk el, hogy talán mégis ő nyugszik Schulek Frigyes kövei alatt, és várja a feltámadást. Nem csak azt a nagy feltámadást, hanem a köz emlékezetébe való visszatérést. Egyszer majd musicalt írnak róla is.