Nem ez a teljes vagy a hivatalos véleményem Szüts Miklós könyvéről, amelynek az a címe, idézőjelben, hogy „A Földön élni ünnepély”, de újra és újra elkap az a gondolat olvasás közben, hogy milyen kár, hogy festő. Hogy ez egy közismert művész önéletrajza, mert az benne a különösen érdekes, ami nem a művészhez kötődik, csak a privát Szütshöz. Hogy értelmes és érzékeny, de nem filozóf és nem bőgőmasina, állandóan figyeli magát is és a családot is, mit követtek és mit követtünk el. Mit nem követtek el, de jó is az. Önjogon kellene állni a lábán a könyvnek, mert megállna, hogy így éltek, akik már akkor is éltek, így éltünk, akik meg csak később kapcsolódtunk bele. Nem az benne a lényeg (legalábbis egyelőre), hogy hogyan élt a festő, hanem hogy hogyan lehetett élni, gúzsba kötve riszálni ebben (abban) a béna világban. Parti Nagy Lajos szerkesztette könyvvé a Krusovszky Dénessel folytatott beszélgetéseket, lehetne ő a jó szellem, de csak abból lehet varázsolni, ami van, az élmények és emlékek biztosan eredetiek.
Olvasom tovább.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.