Hetvennyolc éves korában meghalt Pamela Tiffin, akiről én, sajnos, egyáltalán nem tudtam, hogy kicsoda, és még most sem tudom, hogy a világ dicsősége múlik-e el így, vagy bocsánatos mulasztás. Pedig valaha… Nem csak arról van szó, hogy amolyan hollywoodi szép nő, de Billy Wilder azt mondta róla, hogy Audrey Hepburn feltűnése óta a legjobb dolog, ami a mozival történt.

Billy Wilder is tévedhet. Mindenesetre forgattak együtt, az 1961-es Egy, kettő, három című filmet, aminek nem véletlenül gyanús a címe, Molnár Ferenc is az ihletők között van. Bár többet is ihletett volna. A történet Berlinben játszódik, még nincs fal, át lehet járni keletről nyugatra és vissza, emiatt aztán a főnök lánya összejön egy Piffl nevű kommunistával. Nemcsak összejön, de hozzá is megy. És jön a főnök Berlinbe.

A hasonlóság itt véget is ér, politikai lesz a vígjáték, jenkik haza, ruszkik haza, szól a Hacsaturján Kardtánc, nyilván nem függetlenül a zenéért felelős André Previntől, és közben a keretből kicsúszik a Hruscsov-kép, alatta meg ott van Sztálin. Értik még az emberek azt a poént, hogy a kopasz szovjet ügynök leveszi a lábáról a cipőt, és azzal veri az asztalon a Kardtánc ritmusát? Piffl az ifjú Horst Buchholz, aki ezzel a külsővel lehetne a kommunizmus reklámja is, de nem az. Így is jutott a filmnek annyi történelmi érdekesség, hogy a forgatás alatt húzták föl a berlini falat, és a forgatást végül Münchenben fejezték be. A többi történelem, valóságos és elfeledett filmtörténelem, remélem, a Molnár-örökösöknek jutott egy kis pénzmag, ha már a címet ilyen hülye film miatt vették át.