Eléggé úgy tűnik, hogy a Bogányi-zongora végül zsákutcának bizonyult. Nem éppen öröm, még azon a szinten sem, hogy ugye, megmondtam, mert jobb lett volna tévedni, jobb lett volna, ha az új hangszer nagyszerűsége előtt mindenki leteszi a fegyvert, és ma már a nagy múltú zongoragyárak is készítenének Bogányi-modellt. De a talaj túl ingoványos volt, hogy mi a szép zongorahang, azt körülbelül érzi az ember, vagy az emberiségnek a zongorahanggal valamennyire is foglalkozó része, de nincsenek megbízható mutatók. Viszont van megszokás, ha így szokott szólni, akkor nem biztos, hogy azt akarjuk, ezentúl másképp szóljon. Világos, hogy elég nagy érdekek álltak az új zongorával szemben, és - hát itt van ez a videó, nincs két hete, hogy feltöltötték. Lehet, hogy rosszul állították be a mikrofonokat, de legfeljebb azon lehet vitatkozni, hogy a Bogányi-zongora hangja inkább a cimbaloméhoz vagy inkább a játékzongoráéhoz hasonlít.

. 

 Adja magát a kérdés, hogy ez az egész akció vajon kinek volt jó. Adja magát a válasz, hogy Bogányi Gergelynek, de ez nincs így. Mert ha valaki kénytelen ezután is Bogányi-zongorán játszani, az ő. Karbon vagy nem karbon: mindenkinek a maga keresztje.