Néhány éve a Velencei Biennálén az volt az egyik szenzáció, hogy az amerikai pavilon előtt egy fejére fordított tankot állítottak ki. Már ennek is lett volna jelentése, de az alkotók szerettek volna biztosra menni: a tank egyik lánctalpát futógéppé alakították át, és a kijelölt időben mindig egy futó rótta a kilométereket vagy mérföldeket. Nem mondom, hogy a világ legjelentősebb műalkotása volt, de egyfelől mindenki értette az üzenetet, másfelől rengeteg művészettel vagy műtárgyakkal kapcsolatos problémát megoldott. Például a hamisítás kérdését, ebből készítsen valaki hiteltelen másolatot. Másrészt a művészet elüzletiesedését, ezt aztán nem lehet se megvenni, se ellopni. Van, amíg van, aztán majd kidobják, mert bevetésre már aligha lesz alkalmas.

Akkor mégis a méret a lényeg, vagy legalábbis lényeg a méret. Vagy mégsem, mert itt van a pesti válasz, Kolodko Mihály szobrai. Nincs mögötte üzleti gondolat, hiszen nem fizet értük senki, csak maga a művész, nem lehet ellopni, vagyis el lehet, de minek, eladni már nem lehet, mert mindenki tudná róla, hogy lopott holmi. Az üzenet többnyire egyértelmű, és a hamisítás… Na jó, lehet, hogy már most kint van egy halom hamis Kolodko az utcán, nem is ő csinálta a macit a volt Brit Nagykövetségre, de kit zavar?