Szalonka cukorka

Valami ravasz zenei kvízben föltehetnék a kérdést, hogy mi köti össze Bartókot Peggy Lee-vel. A megoldás Benny Goodman volna, aki Bartókot felkérte (Szigeti Józseffel) a Kontrasztok megírására, és az ő zenekarában kezdett el néhány évvel később szárnyalni Peggy Lee.

Peggy Lee, ha jól sejtem, ma már csak a Fever című számmal tartja magát a világ emlékezetében, ami azért igazságtalan, mert azt viszont annyira jól, izgalmasan, változatosan énekli, (arról nem beszélve, hogy a szöveghez két versszakot is ő illesztett, a Rómeó és Júliásat meg a Pocahontast) hogy legalábbis gyanakodni kellene: ez nem csak egy kis szőkeség a negyvenes évekből. Az ember azonban mindig kap lehetőséget a tudatlanságán javítani, ez most az Ultimate Christmas, Peggy Lee karácsonyi albuma, pontosabban több karácsonyi albumából készített válogatás, ha nem is életmű, vagy ilyesmi, de több stílus, egy hang. Ami egy átlagos karácsonyi lemezen is előfordul, Bach után Csendes éj. Mondjuk itt nincs se Bach, se Csendes éj. Van Peggy Lee.

Tulajdonképpen nem is Peggy Lee, bár ez is megérne egy elme- vagy eszmefuttatást, hogy mi a jó név egy énekesnőnek. A Peggy Lee bevált, pedig a bonyolultból mentek az egyszerű felé, eredetileg Egström kisasszony volt, és az ember soha nem tudja, hogy vajon kellett-e ez a peggyzés a sikerhez, vagy Egströmként is ment volna, ha később Schwarzeneggerként ment. Vagy Bartókként. Vagy Benny Goodmanként.