Van az a Michelangelo-mondás, hogy a szobrászat nem annyira bonyolult dolog, egyszerűen csak le kell faragni a fölösleget a márványból. (Ezek a zsenik már csak ilyenek, Bach szerint meg orgonálni nem olyan bonyolult, egyszerűen csak megfelelő billentyűket kell lenyomni a megfelelő pillanatban.) Michelangelo azért gondoskodott a bizonyítékról is, nem csak a rabszolgákkal, hanem voltaképpen minden befejezetlen szobrával. Ne feledjük, majdnem minden szobra befejezetlen, még a késznek látszókon is hagyott többnyire egy kis ezt-azt. Nem tudom, hogy ez okozza-e az agyi félrekapcsolást, hogy szebbek a bizonytalan körvonalú szobrok, de nézem ezt a budai nejlonzacskót. Azt se tudom, mi van alatta, annyira nem vettem soha észre ezt a Vérhalom téri márványt, de most mindenfélét el tudok képzelni alája.  Akár egy Michelangelót is. A tél apró örömei. 

Aztán eljön majd a hajfodrász, a tavasz, és kiderül, hogy vendéghaj van a kőfejen.