Van egy sor a Bánk bánban, az operai Bánk bánban, amit soha nem értettem. Mikor Ottó térdre veti magát Melinda előtt, Mrs. Bánk bán azt énekli, hogy „midőn kezem megkérte Bánkom, térdre nem rogyott, de mint Alfonz vagy Caesar álla ott.” Az ember, persze, nem tudja, melyik Caesarra gondol Melinda, és melyik Caesar mikor állott ott, térdre nem rogyván. És hol álla, ha már itt tartunk, de ez mégis csak három röpke kérdés, semmiség ahhoz képest, hogy ki az az Alfonz. Nem tudok rájönni. Aki adja magát, a ma trónra lépésének évfordulóját ünneplő Bátor Alfonz, Portugália királya, de ő csak 696 éve lett király, a Bánk bán eseményei bő száz évvel korábban történtek. Valaha még eszembe jutott Bölcs Alfonz is, de ő is túl fiatal, idén lesz a nyolcszázadik születésnapja. Ezzel a kérdéssel még Szabó Kristófot is zavarba tudtam hozni, ő akkoriban az operai kórusban énekelt, és tényleg döbbenetesen mindent tudott, amikor egy Don Pasquale-előadás első felvonásának végén nem ereszkedett le a függöny, azt mondta, utoljára 1983 február 14-én nem ment le a függöny a felvonás végén. Nem pont ezt mondta, de körülbelül egy ilyen dátumot. Ellenőrizni persze nem lehet az ilyesmit, de nyilván azért mondta, mert tudta, pedig az ilyesmire nem lehet felkészülni. Szóval tőle is megkérdeztem, ki az az Alfonz, akire Melinda hivatkozik, de humorral (?) próbálta megoldani a helyzetet, csak azt tudja, ki Alfonzó.  

Köszi, azt én is.