Tulajdonképpen mi a baj? Nem tudom, érzem, hogy az angol sajtó elégedetlen a zenei zászlóshajóval, a jelenleg legismertebb brit klasszikus zenésszel, Simon Rattle-lel, de nehéz pontosan megmondani, hogy mire a nagy feldúltság. Sir Simon, amikor bejelentette, hogy elhagyja a karmesterek trónját, a Berlini Filharmonikusok zeneigazgatóságát, azt mondta, hogy hazavágyik, meg ott van rá nagyobb szükség, meg 64 éves lesz. (Egyszer erről is írni kellene, a nagy muzsikusokat átható popzenéről, azt hinné az ember, hogy Rattle világa elképzelhetetlen távolságra van a Beatlestől, erre egy interjúban azt mondja: will you still need me, when I’m sixty-four.) Szóval haza akart végre menni, elvállalta a London Symphony Orchestra vezetését, de talán az egy másik Anglia volt, ahová vágyott, mert most meg visszavágyik Németországba. Annyira, hogy elvállalta a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekarának vezetését. Másnap bejelentette, hogy fölvette a német állampolgárságot. A német sajtó címlapon hozta a hírt, ennek szokás örülni, végre művészeti kérdésekről elmélkednek a lapok. Az angol sajtó gyászba borult, elveszítettük a legfontosabb, legbefolyásosabb muzsikusunkat. Esetleg szidni kezdik a brexitet, ez is amiatt van.

Aligha van amiatt. Amikor Rattle Londonba szerződött, a brexitet már megszavazták, és elég nehéz elképzelni, hogy attól tart, ezentúl majd külön sorokban kell állnia a repülőtereken, mint azelőtt a szegény magyaroknak Anglia határainál. Nyilván valami banális oka van az állampolgárságnak, nem hiszem, hogy Rattle fölfedezte volna magában a németet, amennyire meg lehet tippelni, a nyelvet sem sajátította el magas szinten, interjút legalábbis mindig angolul adott, Berlinben is. Az ember azt mondaná, modern világban élünk, ubi bene, ubi patria, ott a haza, ahol jól érzi magát valaki. Ha Rattle Londonban nem érezte jól magát, arról nem biztos, hogy ő tehet. És még az is lehet, hogy jól érezte magát, csak Münchenben majd még jobban fogja. Nyilván a fellépések gyakorisága változik majd, több lesz Münchenben és kevesebb Londonban, de nélkülözni senkinek sem kell semmit. Mire hát a gyász és diadal?

Vagy egészen másról van szó? Egyszerű angol pánikról, hogy ma lelépett Rattle, holnap mennek a skótok?