Rembrandt egyik legismertebb képe A zsidó menyasszony. Ami csak azért érdekes, mert lehet, hogy Rembrandt, ha ezt olvasná, azt kérdezné: milyen zsidó menyasszony? Hát ez, amikor a szépen felöltözött férfi a nő mellére teszi a kezét. Ja, az nem menyasszony, hanem asszony. Neve is van, Rebeka.
Valószínűleg rosszul tudtuk a kép címét, rosszul értelmeztük a jelenetet, nem arról van szó, hogy az esküvő előtt a férfi gyengéden, de határozott és még ma is zavarba ejtő erotikus töltéssel érinti meg asszonyát, hanem mindez már jóval a nász után történik. A kép ezek szerint Izsákot és Rebekát ábrázolja, akik a nagy éhínség idején a filiszteusok földjére költöztek, és Izsák, nehogy a szép felesége miatt megöljék, azt mondja, hogy Rebeka nem a felesége, hanem a húga. Nem mintha emiatt nem ölhették volna meg, de átmenetileg jó ötletnek látszott.
Aztán mégsem lett jó ötlet, mert Abimélek, a filiszteusok királya meglátta őket, amint együtt nevetgéltek (Rembrandt szerint nemcsak nevetgéltek), és rájött, hogy Rebeka Izsák felesége. Abimélek nem meglepő módon megmérgesedett, de meglepő módon csak azért, mert szerinte így Izsák veszélyesebb útra lépett, bárki a népéből Rebekával hálhatott volna, és akkor bűnbe keveredtek volna, így megparancsolta, hogy aki Izsákhoz vagy Rebekához nyúl, halállal lakoljon.
Onnét jutott az egész az eszembe, hogy az amszterdami Rijksmuseum szinte a teljes anyagát föltette az internetre, ne nélkülözzön a világ, ha Rembrandtot akar látni. Ami ezt a képet illeti, csak ha ott áll előtte az ember, akkor látja, hogy ez szinte dombormű, olyan dúsan áll a festék Izsák ruhaujján, hogy szinte tapintható. Szinte, mert a teremőröknek is volna egy-két szava, ha bármit is tapintani akarnánk. Nem is kell monitorokról meg színhelyességről elmélkedni, az eredeti tényleg az eredeti.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
oskor.i 2021.01.22. 19:14:10
Karátson Gábor (1935) festőt, írót idézem, aki hosszan elemezte A zsidó menyasszonyt: „Mintha Isten maga festette volna, amikor észrevette, hogy a könyveit félreértik, hogy teremtése meghiúsult, ő is talán már a legvégső erejéből – nem tudom.”
A 2 kötetes regény olvasható a neten is.
magyar-irodalom.elte.hu/gepesk/anyagok/karatson/karatson.htm
Karátson Gábor: Ulrik úr keleti utazása avagy A zsidó menyasszony
"Ez a könyv a szerzőről és családjáról szól, vagyis egyszerre játszódik az egész világtörténelem idejében, az ismeretlen őskortól napjainkig, és az egész Földön, a régi Kínától a mai VIII. kerületig. Főszereplője Rembrandt van Rijn, aki, mint tudjuk, festő volt, akárcsak a szerző; Rembrandt és a Duna; és így, ha tetszik, a regény a dunai vízlépcső történetének tekinthető, allegorikus értelemben. A természethez való viszonyunkról szól tehát, vagyis, a szerző egyértelmű vonzalmai szerint, a klasszikus kínai filozófiáról, játékosan, ám szakszerűen. A kínai filozófiáról szól, vagyis, ha úgy tetszik, krimi; valami ismeretlen bűncselekmény után kutatunk, végig az egész hosszú történeten, és igazán túlzás volna azt állítani, hogy a szerző szerint maga a szerző a bűnös. Családregényről van tehát szó, egy házaspárról, egy házasság történetéről, a szülőkről és gyermekeikről, arról, hogy mit is csinálunk mi ma itt, e világon."
(A XX. századi magyar irodalom egyik legnagyobb könyve, -mondják majd róla)