Anna Netrebkót néztem tegnap este egy húszasért, sajnos nem forinthúszasért, hanem dollárhúszasért, de megérte. Jó program, Rachmaninov és Csajkovszkij, meg Richard Strauss egyebek mellett. Mint valami zenei Mórickának, persze, megint csak ugyanaz jutott eszembe, hogy vajon összejöhetett volna egy Netrebko – Kocsis párosítás Rachmaninov miatt, lehetett volna-e, ha az idősíkoknak lett volna közös metszete, egy ilyen album. Persze, a rutinválasz az, hogy nem, Kocsist annyira nem izgatta az éneklés, maga is mondta, hogy hangokhoz nem ért, de Rachmaninov módfelett foglalkoztatta, ez volt számára a zeneszerzői szentháromság, Debussy, Bartók és Rachmaninov. Talán élete végén melléjük tette volna Richard Strausst is.
Hiszen épp Richard Strauss juttatta eszembe a koncert alatt Kocsis Zoltánt, Netrebko a Morgen! című dalt is énekelte, a hosszú bevezetővel. Kocsis is játszotta a dalt, Rost Andreát kísérte, szerencsére megmaradt a felvétel. Voltaképpen nem is értem a titkát, nagyon nézi a kottát, mint akinek nincs teljesen a kezében-fejében a darab, nagyon visszafogottan és fegyelmezetten játszik, de talán épp ez kell az egyensúlyhoz, hogy ne legyen túláradó az előadás, gyűljön, gyűljön az érzelem a hallgatóban, de ne törjön ki, ne feloldás legyen belőle, hanem maradjon a felfokozott állapot. Meg az öröm, hogy ilyen is van. Tudom, tudom: volt.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.