Tegnap belefutottam egy klasszikusba, mindenki ismeri, én is megnéztem már ezerszer a YouTube-on. Az igazi címe a jelenetnek az, hogy A titkárnő, de valószínűleg többen ismerik úgy, hogy „Indiába sóért…” Van, vagy legalábbis volt egy régebbi változata is, abban is Gobbi Hilda alakította Hullám Izabellát, aki lelkiismeretlen leánykereskedők fogságába került, de ez az újabb felvétel volt színesben, Kernnel, Haumann-nal. Mindenki nagyon jó benne, és hiába látta már sokszor az ember, lenyűgözve nézi a marháskodásnak ezt a csodáját.

Elhangzik a slusszpoén, a színészek jönnek, és meghajolnak a kamerának (ez a YouTube változaton már nincs rajta), azt hinné az ember, hogy mindenki boldog, mert érzik, hogy jól sikerült, de Gobbi arcáról a szereppel együtt letörölték a derűt is. Nem tudom, mikor készült a felvétel, milyen gondolatok foglalkoztatták, vagy lehet, hogy  egyszerűen csak ez volt az alapállapota, ilyen volt, ha nem figyelt oda, ha vége volt a darabnak, de olyan szomorúan néz maga elé, hogy az embernek összeszorul a szíve. Ez volna az igazi üzenet?