Titkos szépség Budapesten, és lehet, hogy nem is annyira titkos, csak nekem nem tűnt föl sokáig a Batthyány térnél a Szent Ferenc sebei templom oltár fölötti ablaka. A templom maga is szép, felújított, vidáman világoskék színű a piros épülettömb mellett, az ablak pedig a Dunára néz. A trükk, a rejtőzködés meg attól van, hogy elég nehéz nyitott ajtókat találni, ettől aztán azt hiszi az ember, hogy igazából bentről kell nézni az ablakot. Ha aztán nyitva vannak a kapuk, kiderül, hogy olyan sokat nem mutat bentről az üveg, fénysugarak, amelyek harmóniában vannak a belső, fafaragott, aranyozott fénynyalábokkal, de nagyon szerényen meg is húzzák magukat mögöttük.
Jó, hát nyilván ki kell menni, megkerülni a templomot, de akkor meg a fény csillog rajta. Ismerős érzés: amikor mindig azt hiszi az ember, hogy épp máshol kell lennie, mint ahol van. Aztán besötétedik, odabent felgyújtják a fényeket, és megvan. Ez az.
Az üveg vagy kristály rajzolta sugarak, és a középpontban a galamb, a Szentlélek. Egyáltalán nem idevágó sorok jutnak az eszembe, Kosztolányi játéka az első szemüvegével. Ablak, mutasd nekem, hol az a boldogabb lak.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.