Köztudomású, hogy a szobrász Amerigo Tot alakította a Keresztapa második részében Michael Corleone néma, vagy legalábbis a filmben meg sem szólaló testőrét, de az számomra csak Nemes Péter Amerigo című könyvéből derült ki, hogy eredetileg nem erre a szerepre kérték föl Totot, hanem még az első részben kellett volna alakítania egy másik testőrt, Vito Corleone emberét, Luca Brasit. Ha hihetünk a történetnek, Coppola egy kiállítási katalógusban látta meg Tot arcképét, és pont ezt a típust kereste a szerepre. Vette a telefont, fölhívta Rómát, Tot meg mondta, hogy köszi, köszi, de nem, rengeteg a dolgom, épp faragok vagy öntök, itt kell maradnom.

Végül is jobban járt, Luca Brasi kisebb szerep volt, és a vásznon töltött idő nagy részében fojtogatják. Vagy egy kést szúrnak a kézfejébe.

A kérdés csak az, hogy miért is egy fehérvárcsurgói pasasból lesz az ideális olasz maffiózó. Tot arcvonásai tényleg olaszosak, határozott kézzel megrajzolt, nagy vonalakból áll, és az ember nem tudja eldönteni, hogy végül vajon azért élt Rómában, azért pont Rómában élt, mert lélekben mindig is olasz volt, vagy az arca igazodott a környezetéhez. Van erről egy elméletem, nem nagyon kidolgozott, de talán nem is légből kapott, hogy az emberek arcvonásait a környezetük határozza meg. Pontosabban a nyelvi környezetük. Aki nagyon sokat beszél angolul, annak angolos feje lesz, aki a németnek ezt az osztrák változatát beszéli, az elosztrákosodik. De lehet, hogy a világ nem ennyire laposan megmagyarázható, tényleg vannak eltévedt születésű emberek, akik idővel korrigálják a természetet.