Melegünk lesz

Két irodalmi alcíme is van James (Lawrence) Powell könyvének, a 2084-nek, illetve már a felcíme is irodalmi, egyértelmű utalás a 1984-re, George Orwell regényére. Orwell a maga könyvét 1948-ban írta, csak a két utolsó számjegy sorrendjét fordította meg, hogy a közelgő rémes jövőről tudósítson. Ezt James Powell nem várhatta már meg, egyrészt azért, mert 1936-ban született, másrészt azért, mert a könyv sürgős, ha nem teszünk valamit a klímaváltozás ellen, tényleg nagy baj lesz. Az ember ilyenkor szokott legyinteni, ha 1900-ban ilyesmivel foglalkoztak volna, akkor megjósolták volna, hogy New York utcáin a lószar 1950-ben már hat méter magasan fog állni, másrészt 2084 mégiscsak imaginárius szám, nem élünk addig.

De hát James Powell sem él addig, mégis könyvet ír róla.

Ami a magyar változat alcímeit illeti, ha már szóba került, az egyik az, hogy Az eltűnt jég nyomában, a másik az, hogy Képzelt riport a klímaváltozásról, szóval lehet tudni, miről van szó. Hatvan év múlva a hőmérséklet hat fokot emelkedik, a világ nagy része elsivatagosodik, az emberek észak felé menekülnek (legalábbis az északi féltekén), az ott élők nem akarják, nem is tudják befogadni az idegeneket. És tovább, tovább, újraéledő idegengyűlölet, tengerszint-emelkedés, járványok, és mindez azért, mert akik tehetnének, illetve tehettek volna ellene, nem mozdulnak. Túl nagyok a rövid távú érdekek, túl sokan legyintgetnek, hogy messze még a messze, meg mi van, ha közben ütközünk egy kisbolygóval, vagy csak atombombával dobáljuk meg egymást. Különben is: ez egy műfaj, az ijesztgetés tudományos változata, nem zombik jönnek, hanem esőt nem hozó légáramlatok.

A baj csak az, hogy James Powell nem író. Lehet mondani, hogy ez látszik is a könyvön, nevében regény, de fiktív interjúk sora, hogyan jutottunk (jutnak majd) idáig. De mindezt egy geológus mondja, tudományos elme, aki A-tól B-ig halad, így valahogy egyre kisebb a remény, ami minden disztópiát író szerző körül dereng: hátha nincs igaza. Orwell is tévedett.

Biztos?