A napokban meghalt nyolcvanévesen Arturo Di Modica, akinek sikerült elérnie azt, hogy egy műve sokkal híresebb lett, mint ő maga. Nem mintha Di Modica nagyon titkos szobrászművész lett volna, Szicíliában született, még nem volt húsz, amikor már olasz hírességgé vált, és a klasszikus nem nyugható típusként New Yorkba költözött, ahol szintén szerették. Ezt akarta úgy meghálálni, hogy egy decemberi napon, amolyan korai Kolodko Mihályként saját pénzén, saját erőfeszítéssel egy szobrot helyezett el a városban. Nem is akárhol, a Wall Streeten, és nem is akármit, a Támadó bika szobrát. Nem is akármikor, az 1987-es tőzsdeválság idején.
Persze, nagy város, nagy szobor kell, ha azt akarja az ember, hogy észrevegyék. A Bika majdnem három tonnányi bronz, tulajdonképpen lélekjelenlét kell hozzá, hogy az ember kivonuljon éjszaka a teherautókkal, és úgy tegyen, mintha hivatalos ügyben járna, miközben csak a művét állítja ki közszemlére. Ha az éjszakai akciót meg is úszta Di Modica, a szobor a másnapot már nem, a rendőrség kiszállt, és eltávolította az irdatlan bronzot. Csakhogy az emberek egy nap alatt megszerették, és visszakövetelték. És New York ezek szerint ilyen: ha valamit a lakosok akarnak, akkor az teljesül. A szobrot visszahelyezték. Nem pont ugyanoda, ahová Di Modica tervezte, de a közelben. Azóta is jelkép, nem is tudom, minek a jelképe, a tőzsde és a pénzvilág kérlelhetetlenségének, vagy az embereknek, akik nem hagyják magukat. Di Modica nyilván a második változatot mondta volna, vagy talán mondta is.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
csorsza 2021.02.25. 21:08:48
Rókabilly 2021.02.26. 15:40:52
Ettől persze szerethető.
stolzingimalter 2021.02.26. 17:38:17
Rókabilly 2021.02.28. 11:19:45