Néha tartanak az interneten szinkronos bakiparádékat, hogy Mr German Shepherd ott ül a hátsó ülésen, ahol, természetesen egy németjuhász kutya ül. Ami most eszembe jutott, az nem baki hanem kényszermegoldás. Woody Allen filmjében, ami nálunk Agyament Harry címmel futott, egyszer azt mondja Harry, hogy elvált a feleségétől, mert ahogy éjszaka nézte a holdfényben, teljesen úgy nézett ki, mint Sammy Davis jr. Mondjuk az sem előny, de valamiért gyanús volt a dolog, Sammy Davist emlegetni csúnya emberként túlságosan is közhelyes, szóval megnéztem eredeti hanggal, és Harry-Allen azt mondja, a nő a holdfényben úgy nézett ki, mint Max Schmeling. Mondjuk az sem nagy előny, de a magyar Woody Allen-közönségnek valószínűleg nem mond túl sokat Max Schmeling neve, azért cserélte Sammy Davisre a fordító.

Max Schmeling német nehézsúlyú bokszoló volt a hitleri időkben, Európa- és világbajnok, bár az utóbbi címet úgy szerezte meg, hogy ellenfele mélyütése után számolták ki, ami azért nem olyan nagy dicsőség. Schmeling tehetségét és hírét lendületesen használta ki a náci propaganda, pedig ő maga, amennyire tehette, ellenállt, nem rúgta ki zsidó menedzserét, nem vált el cseh feleségétől, bizonyíthatóan életeket is mentett, amiről aztán nemcsak ő nem beszélt, de még a megmentetteknek is megtiltotta, hogy emlegessék a dolgot.

A fényképek viszont megmaradtak. Schmeling Hitlerrel, Schmeling a menedzserével együtt náci karlendít, (a menedzser állítása szerint heil helyett hellt mondott, de ennek csak angolul van értelme).

Schmeling Joe Louis ellen. Persze, hogy nagy propaganda-mérkőzés volt, Schmeling Németországból jött, az afro-amerikai Louis Amerikából, az egyik kiöregedőben a másik fölfelé ívelő pályán. Csak az volt a kérdés, meddig bírja Schmeling.

Sokáig bírta, egészen a 12. menetig, és akkor sem őt számolták ki, hanem Joe Louist. Ez egy híres eset volt egyébként is, mert a sokkal jobb és gyorsabb Louisnak volt egy apró rossz beidegződése, a balkezes ütése után egy kicsit leejtette a kezét, úgy húzta vissza. Schmeling mindig csak kivárta a balkezes ütéseket, és amennyire csak bírta, keresztbevert utána egy jobbost. A meccs végére Louis arca elképesztő méretűre dagadt.

A nácik ünnepeltek, Louis a visszavágót várta. Két év múlva, 1938-ban, kijavította a beidegződést, és az első menetben kiütötte Schmelinget. Nem tudom, hogy az utóbbi megkönnyebült-e, mindenesetre a náci propaganda leszállt róla, annyit még megtettek, hogy az első sebesüléséből felgyógyulva nem küldték vissza a frontra, a háború alatt végig kórházban dolgozott. Utána még volt néhány meccse, majd a Coca-Colának dolgozott. Joe Louis 1981-es temetésén Schmeling volt az egyik koporsóvivő.

Csak hát a fényképek megmaradtak, így lehetett ő Woody Allen Harryjének egyik rémálma. Az a furcsa, hogy a film megjelenésekor Max Schmeling még élt, sőt, még nyolc évig élt, néhány hónappal a századik születésnapja előtt halt meg, 2005-ben.