Olyan nagyon normális. Remélem, az életben is olyan, mindenesetre az interneten nagyon rokonszenves jelenség a szaxofonos Tóth Viktor, aki a Fonó felületén tart jazz-sorozatot, segítséget azoknak, akik legalább addig eljutnak, hogy nehéz ez a zene. A nehéz a kulcsszó, pontosabban annak ellentéte, a könnyű, Könnyen érthető jazz a sorozat címe, szerdánként jönnek az új részek. Egyébként annyi, amennyi a tévében is mehetne, vagy talán mennie is kellene, ha volnának még elszánt zenei szerkesztők, akik keresztülbokszolnának ilyesmit, mi a szimfónia, mi az opera, mi a jazz, csak itt a YouTube-ot használják információs segédanyagként, esküvő Maliban, hogyan lesz ebből egyszer majd swing. Csak néhány századév kell hozzá.
Persze, mint minden zenei érthetőséggel kacérkodó programnak, ennek is az érthetetlenség a lényege, amikor az ember már azt hiszi, mindent tud, akkor jut el oda, hogy tényleg semmit sem, hogy fogalma sincs arról, miért kell leülnie, ha az egyiket hallja, és miért megy tovább, ha a másikat, de ez nem kudarc. Négynegyedben az első és a harmadik hang helyett a másodikon és a negyediken van a hangsúly. Értem. De miért nyílik ki ettől az ajtó egy egészen másik világra? A lényeg a beszéljünk róla, gondolkozzunk róla. Hallgassuk. Legalább addig el kellene jutni, hogy az ember tudja, mit nem ért.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.