Ha jól tudom, ez már az ötödik zongora világnap volt, World Piano Day, egy kicsit bánkódik az ember, hogy mi még nem tartozunk a világhoz, mert Magyarországon semmi nyoma nincs az ünneplésnek. Minden évben a 88. napon rendezik meg az eseményt, a nyolcvannyolc billentyű miatt, ez idén március 29 volt. A Deutsche Grammophon közel három órán keresztül közvetít a világból. Maria Joao Pires a pincében Mozartot játszik, Kirill Gerstein Párizsban Chick Coreát. Jan Lisiecki Chopint Wroclawból, és van benne vér, de jó. Híresek és kevésbé híresek, voltaképpen ez most a legjobb hír. Mert először olyannak tűnt az egész, mint a tavalyi, legfeljebb az volt meglepő, hogy Yannick Nézet-Séguin egy Eric Champagne nevű szerzőtől játszik, de hát ő karmester, az ember legyint, azt játssza, amit tud. Hanem aztán a többiek is: vagy maguk is zeneszerzők, vagy legalábbis új zenéket zongoráznak, a Labéque-nővérek Philip Glasst, Chad Lawson és Joep Beving saját darabokat. Az utóbbinak sajnos az a címe, hogy Losar, gondolom hollandul mást jelent.
A lényeg, hogy ez egy, a zenét és a zongorát népszerűsítő közvetítés programja. Mintha tényleg vége volna annak az időnek, hogy ti írjátok, mi meg nem hallgatjuk. Nyújtják felénk a komponisták a kezüket és műveiket.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.