Valahányszor elfog a kétely Jessye Norman nagyszerűségével kapcsolatban, hogy vajon tényleg olyan nagy énekes volt, amilyennek mondták, hittük, előveszem a Dido és Aeneas felvételét, van otthon, van a kocsiban is. Dido búcsúja. Az egész törékeny barokk zenélés, ami valamilyen módon mégis elbírja Jessye Norman hangját, a hangja színét és méretét, az operai, sőt nagyoperai hangsúlyokat. Az ária sajnos nagy karriert futott be, Norman halála után ezt küldözgették az emberek egymásnak a Facebookon, nézd, micsoda hang, micsoda különleges emberi jelenség, hatalmas és kifürkészhetetlen, bálványszerű arc, antilopszemek, ősi és modern egyszerre. Ő volt Jessye Norman.

Tegnap küldte el valaki Amerikából (bár ez teljesen mindegy) a Lincoln Center honlapján megnézhető 1994-es Jessye Norman-koncert felvételét, április végéig fent van, mindenkinek ajánlom. Nemcsak azért, mert rajta van Dido búcsúja is, ez egész koncert koncepciója megelőzte a korát, ma lenne igazán érthető. Nagy nők a zenében, Berenice (Haydn), Cleopatra (Barber), de hogy legyen másik véglet is, Perichole Offenbachtól. Norman kívánsága volt, hogy a karmester is nő legyen, Jane Glover. Látszik, hogy még nem alakult ki a női karmesterek színpadi formája sem, ma általában férfiruhát hordanak, fekete nadrágot, blézert, Jane Glover még hagyományos, estélyi fellépő ruhában van, nagy szoknyával.

Norman énekel, Jessye játszik, elképesztőek a számok önmagukban is, de a váltások is, ahogy stílusok és nők között váltani tud, miközben mindig megőriz valami emelkedettséget, az életnagyságnál nagyobb léptéket. Amit még mindig sokan szeretnek vagy szeretünk az operában, a mindig hősi halált. A ráadás Carmen (bocsánat, ha lelőttem a poént), az a szerep, amivel a közfelfogás szerint megbukott Norman, mert a lemezen nem a cigánylányt hallani, hanem az operahőst. Itt is az, de egy-egy grimasszal, félrebillentett fejjel jelzi, hogy ki van ez találva, ki van gyakorolva, ha a világ nem volt rá vevő, annál rosszabb a világnak. És Delila! Nem annyi, hogy Sámson méltó párja, hanem maga Sámson. Nem a gyengédséggel és szépséggel hat, hanem azzal, hogy ő az erősebb. Törékeny hősnők, de ha törnek, összeomlik a terem, a világ. Jaj neked, filiszteus.