Tudom, hogy vannak, akik hideglelést kapnak a Romy és Michelle című filmtől, még saját családomon belül sem sikerült kultuszfilmmé tenni, de emlékszem rá, hogy amikor belebotlottam valami délutáni tévécsatornázás közben, mekkora öröm volt. Két félresikerült (vagyis hát pont nem) lány készül a tízéves érettségi találkozóra, de hát minek is mennének, mások biztosan sokkal sikeresebbek lettek náluk. Sebaj. Szereznek autót, varrnak ruhát, és igen, elő fogják adni a nagymenőt. Ha kérdezik, miből van a pénz, majd azt mondják: ők találták föl a Post-Itet. Mert, ugye, azt senki sem tudja, hogy ki találta föl a Post-Itet. A ragadós szélű sárga négyzet alakú címkét.  

Mondani sem kell, ezzel sincs szerencséjük, az egyik volt osztálytársuk tudja, hogy ki a feltaláló. Mondja is a filmben a nevét, nem tudom, hogy vajon ezt a nevet, Spencer Silver, de ötven százalékos eséllyel. Mert ő az egyik feltaláló, ő volt, most halt meg, nyolcvanévesen. Ő a lényegesebb szereplő, mert a ragasztó fűződik hozzá. A papírt akkor már föltalálták, így a másikuk, Arthur Fry érdemeivel nem vagyok annyira tisztában. A sárga szín a véletlen műve, pont abból volt sok a gyárban.