Nem azt akarom mondani, hogy addig jó, amíg Kádár él, bár kétségkívül: Kádár élt az 1984-es Tavaszi Fesztivál idején. Nem tudom, miért épp most dobta elém a koncertet a YouTube, de ha már megtette, megnéztem. Rados Ferenc és Kocsis Zoltán négykezesezik és kétzongorázik, előtte Kocsis mond bevezetőt a művészszobából, furcsán magas és némileg álmatag hangon, a lámpalázról elmélkedik, majd, „hogy mégis szó legyen a koncertről is”, mesél a gyakran és alig játszott darabokról, jobb, mint bárki, akkor és azóta, akinek ez a foglalkozása. Aztán elindulnak Radossal a pódiumra, útközben a lapozó is csatlakozik hozzájuk... Na, csak nem? Csak de, Hegedűs Endre az.
Szóval ezt akartam mondani. Addig volt jó, amíg Hegedűs Endre lapozott, és nem családi koncertekkel szórakoztatta a nagyérdeműt.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.