Számlál visszafelé az óra a Berlini Filharmonikusok digitális koncerttermében, vagyis a honlap bal felső sarkában. Este hétkor kezdődik a hangverseny, amelynek második részében A kékszakállú herceg vára lesz, a finn karmester, Susanna Mälkki vezényletével. Ilyenkor azért mindig elragadtatásba esek, nem csak azért, mert Bartók lassan kiszorítja Széchenyit és Kossuthot a legnagyobb vagy leghíresebb magyar szerepéből (ha jobban belegondolok, ezt már régen meg is tette), és de jó, hogy még senkinek nem jutott eszébe musicalt írni Bartók életéből. De vannak ezek az emberek, akik tudtuk és szándékuk nélkül egy halom másikról is gondoskodnak. Assissi vendéglősei remélhetőleg minden nap hálát mondanak Szent Ferencnek, Salzburgban sem kellene Pünkösdi Ünnepi Játékokat tartani, ha Mozart nem ott születik, és szerencsés magyar operaénekeseket hallgatnak fontos operákban és koncerttermekben, mert megfelelőek a Kékszakállú szerepeire, és nekik mégsem okoz akkora gondot ennek a furcsa librettónak a megtanulása. Nem mintha Komlósi Ildikónak kifejezetten Bartókra lett volna szüksége a világra szóló karrierjéhez, de azért nem árt, ha a koncertszervezők először Magyarországon érdeklődnek, van-e alkalmas ember a feladatra.
Van, van, drukkolunk.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.