Színészbüfi

Nem tudom, érvényes lehet-e olyan kifogás egy műsor ellen, hogy túl színvonalas, de valahogy ez volt az érzésem a Büfészínész/színészbüfét (fordítva!) nézve. Az Örkény amúgy nem büfészínészei üldögéltek Mácsai Pál körül, aki szokása szerint a mindent el tudok játszani, még a műsorvezetőt is alapon eljátszotta a műsorvezetőt, felkészülten és problémamentesen kérdezgetett, kicsit úgy tett, mint aki zavarban van, vagy nem is tudom, nála elég nehéz eldönteni, hogy mi az, amikor úgy tesz, és mikor igazi. A többiek meg válaszoltak. Tekintve, hogy a szereplők jól ismerik egymást, elkerülhetetlen volt, hogy az interjúknak, vagy csoportos beszélgetésnek legyen valami fábrysándoros jellege, akkor most azt meséld el, amikor, de a többiek készséggel elmesélték azt, amikor, szóval jó ez, érdekes, vicces, színes.

Persze, nehéz az ilyesmit pontosan belőni, Mácsai is szeretett volna legalább percekre elmélyülni, és megfejteni, mondjuk azt, hogy mitől színész a színész, ami valószínűleg egy másik beszélgetésben értelmesebb eredményre jutott volna, ámbár az is lehet, hogy nem, honnét tudnák ők maguk is, már az is csoda, ha valaki magáról tudja, hogy miért az, ami. Így viszont mégsem az jött ki az egészből, hogy viccelünk, viccelünk, de azért sokkal mélyebbek vagyunk, mint azok, akiket ma a tévébe hívnak meg szerepelni, hanem inkább a rokonszenves utóvédharcot lehetett látni: sokat veszít világ, amikor nem minket néz, mert mi legalább profin el tudunk mesélni valamit. (Már aki, mert van olyan, aki hangsúlyozottan civillé válik, ha magáról beszél.)

A másik probléma egyszerűen technikai: túl sokan vannak. Nincs mit tenni, ez a társulatról szóló műsor, nem illik senkit sem kihagyni, de így a műsor egyfelől hosszú lesz, másfelől monoton. A néző tudja, hogy még nem lehet vége, hiába telt el két óra, de Epres Attila még meg sem szólalt. Aki viszont megszólalt az elején, az tudja, hogy ez megvolt, jól vagy rosszul, de lement már, így aztán csak díszletelemként unatkozik a kanapén. Erre szokás mondani, hogy ha nem tetszik, ne nézd, de nézem, úgyhogy minden kifogás ellenére valószínűleg tetszik.