A női festők bűvöletében él Párizs, na jó, ez így biztosan túlzás, lehet úgy is mondani, hogy valamit azért mutatni kell a múzeumban, és mi lenne divatosabb, talán már túl is a divatcsúcson lévő gondolat, mint a női festők. Az igazság biztosan félúton van, valahol. A Pompidou Központban mindenesetre absztrakt festőnők a téma, amelyben, szerencsére, mi is érintettek vagyunk, Reigl Judit, Maurer Dóra, Molnár Vera, Keserű Ilona képei is láthatóak. Mintha ennek volna előzménykiállítása a Luxembourg kertben az Egy csata kezdete, röpke ötven év, az 1780 és 1830 közti időszak nőfestőinek képei. Valószínűleg nem volna értelmetlen valamit keresni és találni, amitől másképp festettek a nők akkor, mint a férfiak, talán az apróságok iránti figyelem, a festési türelem, ahogy egy teveszőr kabát minden bolyhát, gombjainak fényét megmutatták, de ennél érdekesebb például Elisabeth Vigée Le Brun. Egészen csodálatos portréfestő, annyira csodálatos, hogy… Hát igen. Az embert elkezdi izgatni nem csak az ő élete, de a képen nézhetőeké is.

Itt például Madame Elisabeth látható, teljes nevén Bourbon Erzsébet Filippina Mária Ilona. A király húga. A pásztorlány öltözékből ki lehet találni, melyik királyé, a kivégzett XVI. Lajosé. De vajon mi lett Madame Elisabeth-tel, aki ennyire bájos, szerintem jobb csaj, mint Marie Antoinette, és valahogy az egész lényében van valami finom és enervált, mindjárt jön a röhögő tömeg, és…

Pontosan ez történt. Miután nem találtak neki megfelelő férjet, vidékre vonult vissza. Megúszhatta volna az egész nagy és francia forradalmat, ha nem érzi úgy, hogy jelenlétével támogatnia kell a bátyját, és a lázongások kitörésekor nem költözik vissza Versailles-ba. Utóbb együtt szöktek, együtt fogták el őket, együtt raboskodtak. Megérte a bátyja és a sógornője kivégzését, és amikor már úgy tűnt, hogy róla megfeledkeztek, mégis kitűzték a tárgyalást, és 1794 május 10-én kivégezték. Éppen csak elmúlt harmincéves.