Hiszen van itt legendás szobor elég. A két Michelangelo-rabszolga a Louvre-ban. Vagy IV. Henrik lovasszobra, amit ledöntöttek a forradalom alkalmából, és amikor a restaurációkor ezt is restaurálták, Napóleont ábrázoló érceket is be kellett hozzá olvasztani. A bonapartista szobrász meg bosszúból napóleonista írásokat helyezett el a ló hasában. Vagy ott a Gondolkodó, esetleg egy másik Rodin, a Balzac, amiért szidták a szobrászt, hogy ilyen köpeny alatt nem lehet emberi test. Ő viszont tudta, hogy nem a köpenyre tette a fejet, hanem valóban volt a vázlatokon test a köpeny alatt, de hallgatott. Ha ilyen okos a világ, neki nincs mondanivalója.

De most van itt egy pici, talán arasznyi legendácska, és vendégségbe jött csak a Magyar Intézet kubista kiállítására. Az E-Bayen szúrta ki egy jószemű honfitárs. Mindenki lebeszélte róla, hiába van ráírva, hogy Huszár, nem lehet az a Huszár, Huszár Vilmos, mert ő nem készített szobrokat. De ezt mégis ő készítette. 95 euróért lett új gazdája, ha azt mondom, megezerszereződött az értéke, aligha mondok sokat. Tudom, értetlen, aki pénzben méri a művészetet, de azért ez vicces.