Madárember

Bár a rengeteg gól és lelkes beszámolók alapján úgy látom, a tegnapi nap a labdarúgást reklámozta, én megpróbáltam A madarakat megnézni. Klasszikus Hitchcock, de teljesen soha nem láttam. Most sem. Egyszerűen túl korai a film, vagy mai szemmel túl korai, nem lehet olyan szinten megcsinálni, hogy az ember hideglelést kapjon tőle, és ne a filmtrükköket nézze. Furcsa módon nem csak a nagy, fontos jelenetekkel van így, de ahogy sétálgat a festett háttér előtt, a homokkal felszórt stúdióban Tippi Hedren és… ki is ez az ürge? Amolyan ál-Cary Grant, az igazi biztosan nem ért rá, magas, öltönyös, de azért intellektuális is. Csak mitől annyira idegesítő? Vajon rosszul instruálta Hitchcock, vagy magától van ez az őrületes arcjáték, hogy minden egyes szó megjelenik az arcvonásain, így rezzen, úgy suhan át egy felhő a homlokán, amúgy villan a szeme. Sok, sok. Nem véletlenül nem vitte semmire.

Nem-e? Jó, a neve nem jutott az eszembe, mint Tippy Hedrené, de azért ha kicsit utánanéz az ember Rod Taylor filmjeinek - nem kell sajnálni. Már csak azért sem, mert az utolsó filmszerepére 2009-ben került sor, a Becstelen brigantykban játszotta Churchillt. Nem nagy szerep, egy kicsit gondolkodnom kellett, hogy mikor is szerepel abban a filmben egyáltalán Churchill, de akkor is: Rod Taylor azon nagyon ritka színészek közé tartozik, aki Hitchcock- és Tarantino-filmben is szerepelt. Annyira ritka típus, hogy összesen ketten vannak, a másik Bruce Dern. És mivel Tarantino már csak egy filmet tervez rendezni, meg az idő is múlik, múladozik, nagyon sokan nem is lesznek.