Ki hitte volna, hogy egyszer Orbán Viktor egy dán filmről mosolyog a nézőkre? Pedig megtörténik, szerepel a Még egy kört mindenkinek címet viselő, igencsak nézhető moziban. Nem ő a főszereplő, annál Mads Mikkelsen egy kicsit fotogénebb, de ott van egy jelenetben, és még abban sem negatív hősként. Az Európát többé-kevésbé uraló alkoholizmust illusztrálandó Jean-Claude Juncker vigyorog bambán, és legyintgeti a magyar miniszterelnök arcát. Azért gratulálunk.

A film is jó, bár az ember azt hinné, hogy nehéz valami okosat kitalálni arról, hogy az alkohol hatása eleinte felszabadító, utóbb azonban igen kellemetlenek is lehetnek a következmények, hogy ne mondjam, kis mértékben orvosság, nagy mértékben méreg, de ha nem is nagyon eredeti a meglátás, azért jól mondják el. Ilyen színészekkel könnyű, vagy talán könnyebb, Mikkelsen mellett még három-négy elsőrendű alakítás teszi kívánatossá a kis mértéket. Meg a sok között egy szép pillanat, amikor egy zongoristáról beszélnek, északi a neve, aki mindig a részegség és józanság határán lépett föl, és zseniálisan játszott. Le is adnak tőle egy felvételt a borközi fiúk, Schubert f-moll fantáziáját. Azt, amit nálunk leginkább A napfény ízéből szokás ismerni. Szép, tényleg szép, de ki lehet ez a játékos, a neve nem ismerős, de az nem jelent semmit, talán dán nemzeti hős. Várom a stáblistát, jön is. Jandó Jenő. És Kollár Zsuzsa, hiszen négykezes darabról van szó. Nekik is, szívből.