Alapélmény Itáliában, hogy az emberek mit meg nem tesznek a mulandóság ellen. Lovasszobrokat állítanak, gyönyörű márványsírokat építenek és faragtatnak, hogy majd jönnek emberek, és ámulnak, és ha nem is tudják, ki van a kő alatt, valamit elolvasnak róla, Colleoni, és Bergamóban született. Az is több, mint a semmi.

Colleoni lovasszobra mellett van a San Giovanni e Paolo, szépséges, gótikus és tégla, mellette a még szépségesebb márványhomlokzatú kórház. Ma is kórház, odabent a betegek küzdenek a mulandóság ellen, idekint meg piff és puff, döng a labda, fociznak a gyerekek. Egészen pontosan egykapuznak, a kislányt állították be kapusnak, a fiúk bombázzák őt a labdával. De az a szerencsés eset, amikor őt találják el, mert a kapu egy mélyedés a templom falában, a felső léc egy márvány szarkofág. Nem tudom, benne pihen-e még az évszázados halott, de nem lehet nagy nyugovása, dübög a labda, visítanak a gyerekek, gól, nem gól, ne ilyen erősen, te meg ne húzódj félre a labda elől.

Forza Italia!