Nem a legszórakoztatóbb kiállítás, amit valaha is tető alá hoztak Velencében, de hát mit lehet kiállítani egy hadvezérről. Könyveket, portrékat, fegyvereket. A ruháját, amiből megállapíthatja a néző, hogy Francesco Morosini nem volt épp langaléta, szóval a Napóleon-szindrómát hívhatnák akár Morosini-szindrómának is. A hadvezérek ilyenek: ma már maradandóbb, amit tönkretettek, mint amit létrehoztak, mert hogy Francesco Morosini legalábbis felerészben felelős az athéni Parthenon mai állapotáért. A másik feléért a törökök felelősek, akik puskaport tároltak a márványoszlopok között, talán azt remélve, hogy csak nem lőnek a műkincsekre.
Azért van egy meglepő kiállítási tárgy a Correrben: a dózse macskája. Talán nem dózse, hanem hadvezér korából való, a macska vele ment mindenhová, amíg ki nem múlt, és akkor bebalzsamozták, mellső lába között egy egérrel. Nyilván az egér tetszőleges példány, nem volt a dózse egere, de ilyen a szerencse: van, aki kiérdemli a halhatatlanságot, és van, akire csak úgy rázuhan.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.