Ritka az annyira rossz film, mint a Jeges pokol, még annál is rosszabb, amilyennek a címe sejteti. Mintha Sylvester Stallonénak írták volna, csak ő menet közben megsértődött, hogy ezt a marhaságot akarják eljátszatni vele, és akkor jött Liam Neeson, és összevonta a szemöldökét. Annyira közhelyparádé a forgatókönyv, hogy menet közben inkább átálltam a gonoszok oldalára, egyrészt mert annyira ütésálló fickókból állt a csapat, hogy le a kalappal, másrészt az általuk bemutatott gonoszág már nem lehet pénzéhség (azt inkább a jók adják elő), csakis elvhűség, a gonosz áldozatos imádata.
A film elején azonban van egy párbeszéd, és nem tudom, hogy mindenki számára világos, hogy mit is mondanak. Azt mondja a főbányász: miért zártátok el a metángáz-érzékelőket? Mire albányász, aki egyben a metángáz-érzékelők elzárásáért is felelős, azt mondja, itt az ideje, hogy beszerezz egy kanárit. Főbányász erre érdemben nem mond semmit, hanem azt mondja, szinte kikacsintva a tájékozatlan nézőre: nem érted, hogy a metángáz-érzékelő arra való, hogy érzékelje a metángázt? Ezzel a társalgás véget is ér.
A kanári úgy kerül a párbeszédbe, hogy régebben a bányászok kanárit vittek magukkal a tárnába (legalábbis Amerikában), mert ha túl sok a metán a levegőben, a madár elpusztul, és a bányászok tudják, hogy menekülni kell. Azért vagyok ennyire művelt bányaügyben, mert Kurt Vonnegut számára a kanári a kalitkában metafora volt, az író volt a kanári, aki műveivel jelezte a világnak, ha nagy a baj.
Hogy a világban mekkora a baj, azt nem tudom, de ezek a Jeges pokol-szerzők nem szereztek be filmkanárit, az egészen biztos.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.